Juci Piac Orosháza – álmok és kalandok

majort
2024. 04. 20., szo – 12:06

Bella Judit Orosházán él a kistermelői tevékenysége mellett, a Juci Piac kézművesboltot üzemelteti. A nagyszüleivel óvodás korában már piacra járt, a kertjükben termelt gyümölcsöket, zöldségeket árulták, nagy kaland volt ez számára. Később persze már nem csak kofáskodni kellett, hanem komolyabb feladatokba is bevonták.

Pikírozás, egyelés, ültetés, kapálás, minden volt, akkoriban persze nem szerette. Gyerekkorában rengeteg minden szeretett volna lenni, de a „ha nagy leszek” című mondatban nem volt benne a mezőgazdaság.

Teltek az évek az érettségi után rengeteg mindent tanult, szakmákat szerezett, de fogalma sem volt, hogy mit is kezdhetne vele, egyik sem kötötte le igazán. Majd kipattant a nagy ötlet, hogy epret termel. Furán is nézett a környezete, mert hasonló gondolatot sem hallottak tőle évekig és tapasztalata sem volt az eper termesztésben.

Elővett egy füzetet lerajzolta hogyan képzeli el, tervezgetett, majd ezt követően beiratkozott aranykalászos gazda, később a mezőgazdasági technikus képzésre. Jött a következő probléma, nem csak tudása, de anyagi lehetősége sem volt a füzetben leírtakat megvalósítani, így keresgélni kezdte a lehetőségeket. Az idő telt és az érzés csak erősödött, hogy termelni szeretne, már nem az eper volt a cél, más is elkezdte érdekelni. A gazdaságban jártas barátai, családi barátok sokat segítettek, hogy egyáltalán lássa élőben azt, ami akkor még csak a képzelete szüleménye volt.

Végül 2015-ben pályázati forrásból elkezdte felépíteni a saját gazdaságát, 2016-ban volt az első év amikor 2000 növénnyel belevágott az ismeretlenbe. Paprikát és padlizsánt termelt ekkor fűtetlen fóliasátorban.  Az első év tartogatott nehézségeket, sokszor azt sem tudta mit csináljon. Millió kérdéssel, kétellyel és hatalmas akarattal dolgozott, hogy bármi lesz, ezt akkor is megcsinálja. Lassan belerázódott, egyre több információt és tapasztalatot szerzett, egyre jobban vette az akadályokat. A problémák pedig terelték az újabb ismeretek felé, így lett növényvédelmi szaktechnikus, valamint megszerezte mezőgazdasági traktorra is a jogosítványát.  Nagy szerencséje volt abban, hogy a családja mindenben mellette állt, így nem is volt olyan nehéz neki venni az akadályokat. Együtt tanakodtak, dolgoztak, ötleteltek és a végén persze nagyon örültek a sikereknek. Ez a mai napig így van, a családja a háttérországa most is.

A gazdaság növekedése lehetővé tette, hogy többféle növénynek helyet adjon volt, hogy 40000 növényt nevelt egy szezonban. Így lett, a kedvenc növénye, a fő profilja a sárgadinnye, ezzel a növénnyel tud legjobban “összhangban” lenni. 2020-ban már 8-12 féle növényt termelt, valamint egy gyümölcsös kertet is vásárolt termő gyümölcsfákkal.

Szépen lassan ahogyan változtak a gazdasági viszonyok, úgy változott a szemlélete is és a nagytételes termelést felváltotta a saját termelői piac megnyitása, ahol az elején csak általa termelt javak sorakoztak, majd a későbbiekben már a termelő barátok portékái is helyet kaptak. A sok „felesleg” a tartósítás felé terelte, mert a családja részére rendszeresen befőzött. A kamrája polcain sorakoztak az általa készített befőttek, lekvárok és savanyúságok, amiket szívesen ajándékozott el ismerőseinek. Érkeztek is a visszajelzések szép számmal, hogy mennyire finom, így elkezdte tesztelni őket és a tudását. Úgy kezdett el befőzni, hogy felírta a “recepteket”, majd figyelte fél évig-1 évig a visszajelzéseket, melyik ízlik jobban az ismerőseinek. Benne már egy új terv körvonalazódott, hogy a későbbiekben a saját nevén értékesíti ezeket kistermelőként.

Számára fontos, hogy minden mentes legyen a terméke, a régi bevált szokásokkal készítse, ahogyan dédanyáink. Folyamatosan képezi magát, megtanulta, hogy fejlődni csak a tanulás révén tud. Mindennap, amikor a növényeivel lehet, vagy a befőzéssel foglalkozik, érzi, valamilyen értéket teremt, ez az érzés pedig boldoggá teszi. Megtalálta a helyét a világban, az apró magból, azt feldolgozva, közvetlen a vásárlói asztalára juttathatja el a szíve-lelke egy darabját.

 

Szerző: Brlázs Róbert
Fotó: Brlázs Róbert